Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indított a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.
*
Migráció és Európa: nekünk Mohács kell?
Ablonczy Bálint Heti Válasz-rovatvezető, Kommentár-főszerkesztő írása
1526. augusztus 29-én délután fél négy körül a lengyel-litván Jagelló-házból származó II. Lajos, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya elsápadt. A mohácsi síkon csapatai körében álló uralkodó fejére ekkor adták sisakját. A katasztrófát túlélt Brodarics István kancellártól tudjuk, hogy a hirtelen elfehéredő királyt még a víz is kiverte, amit a katonák rossz előjelnek tekintettek. Igazuk volt.
Ugyan a magyar nehézlovasság elsöpörte a táborállításhoz készülődő ruméliai hadtestet, s két vakmerő páncélos vitézt a szultán sátra közvetlen közelében vágtak le, a háromszoros török túlerő és a jobb fegyverzet eldöntötte a csatát. Alig másfél óra alatt vereséget szenvedett a magyar sereg, a fiatal király pedig menekülés közben meghalt. A középkori magyar államot úgy elmosta II. Szulejmán áradata, mint a mohácsi csatamezőt az összecsapás után végigverő eső. A marxista történetírás szerette az önsorsrontó nagyurakra kenni a bukást, pedig régen még volt oligarchabecsület. Lehet, hogy egymást marták, de a magyar főnemesek királyukkal elvonultak a csatába és nagy részük vele együtt esett el; a már idézett Brodarics közel három tucat arisztokrata hősi halottról tud. Köztük volt például Drágffy János országbíró, a zsákmányszerző főúr prototípusa. Ő vitte az ország szűz máriás lobogóját, márpedig a zászlótartóról csata előtt hagyományosan leoldották a sarkantyúkat, hogy ne tudjon menekülni. Drágffy nem is tudott, de legalább a mohácsi síkon írott magyar nyelvű végrendelete ránk maradt.
Bár tankönyveink a magyar sereg bukásáról írnak, helyesebb lenne a közép-európai koalíció csapatairól beszélni. Mások mellett a törökök elől elmenekült szerb lovasok és Lenart Gnoinski vezetésével lengyel segédcsapatok is ott voltak a mohácsi síkon. Még Csehország is küldött támogatást, de gyalogságuk a csata napján még csak valahol Székesfehérvár környékén járt.